10. Rész: Nem bírnám ki!

Másnap reggel Nicola mellett keltem, 9óra körül. Ő még aludt, én meg le mentem a többiekhez.
-Sziasztok.-köszöntem fáradtan.
-Csá.-köszöntek.
-Niall beszélhetnénk?-kérdeztem, majd ki mentünk a kertbe beszélgetni.
-Na mi az mondjad?!-kérdezte zsebre dugott kézzel.
-Nico el mondta hogy nem vagytok tesók, és hogy az igazi szülei meg haltak vagy is csak az apja és hogy van egy iker testvére kit nem rég ismert meg.-hadartam el gyorsan.
-Áh értem..és mit szólsz ehhez?-kérdezte.
-Meg lepődtem mikor el mondta, meg azt is hogy min megy keresztül. És segíteni akarok neki ebbe hogy túl élje, meg azt is mondta hogy fél mindentől.-feleltem.
-Igen, az a baj hogy bátortalan, gyenge és szomorú lány. Más mert nem azt mutatja ami igazán, hanem azt amit nem.-mesélte Niall.
-Igen, lehet hogy igazad van.-mondtam.
-Figyu én tegnap azt vettem észre hogy mindig a húgom körül voltál és úgy néztél rá mint aki szerelmes.-mondta.
-Hát mert az is vagyok, szerelmes vagyok Nicolába.-adtam ki magamból, de nem hangosan.
-Értem. Hát én drukkolok nektek hogy össze jöjjetek, mert szerintem össze illetek. Szóval mindent bele!!-mondta.
-Köszi, na menjünk be.-mondtam. Majd be indultunk. Mikor be értünk a házba azt láttuk hogy a többiek nagyon röhögtek valamin, Niall oda ment hozzájuk. Én meg mentem föl vissza Nico szobájába. Bementem és be csuktam az ajtót, és halkan vissza feküdtem mellé, hisz ő még aludt. Át öleltem de meg ilyedt így föl is ébredt és meg fordult.
-Jaj te vagy az??!! Meg illyesztettél.-felelte álmosan és a szemét kezdte törölgetni.
-Ennyire illyesztő vagyok?-kérdeztem.
-Nem. De szerintem te is meg illyednél ha valaki átölelne hátulról.-magyarázkodott. 
-Jó okés. Hogy aludtál, jól érezted magad?-tértem másik témára?
-Öhm..nagyjából jól aludtam, és igen jól éreztem magam.-felelte.
-Akkor jó. És a tesód miért nem jött?-kérdeztem érdeklődően.
-Tegnap este a buli előtt írt egy sms-t hogy nem tud jönni mert az anyja nem engedte el.-mondta.
-Értem. De amúgy bocsi hogy bele szólók, de Helena anyukája a tiéd is.-szóltam bele.
-Nem ő nem az anyám. Kitagadott érted?-kérdezte könnyes szemekkel.
Végül is vala milyen szinten igaza van. Mert én is így fognám fel ha anya kitagadott volna. De nem tette.
-Igen értem, sőt szerintem én is így fognám fel.-értettem vele egyet.
-Na látod... - mondta majd be bújt a takaró alá és sírni kezdett. De le is vettem a fejéről a takarót.
-Gyere ülj fel, és sírj a vállamon.-mondtam. Föl ült közelebb mentem hozzá és át öleltem. - Nem jó így látni téged. - tettem hozzá.
-De nem tudok mit csinálni, rossz minden. Próbálok erős lenni de egyszerűen nem tudok az lenni. Valami mindig el gyengít, és ezt a betegségem is rá tesz még egy sorral.-mondta egy picit nyugodtabban.
De nagyon meg lepődtem hisz azt mondta: "A betegségem is rá tesz egy sorral!" Meg illyedtem.  Nem tudtam mit tenni mondani. Egy nagy csomó kérdés jutott eszembe. Mint ezek: Beteg? Milyen beteg? Miért nem mondta? Talán félt be vallani? Millió kérdés száll a fejembe mire csak akkor kapok választ ha meg kérdezem tőle.
-Milyen betegség? Most azonnal mesélj róla.-mondtam illyedten. De szerintem látszik is rajtam hogy féltem Nicot, és félek hogy elveszítem.
-10évesen leukémiás lettem. Akkor nem lökődött ki a szervezetemből a csontvelő, és ezért túl éltem. De ha újra előjön és jelentkeznek a tünetek akkor viszont be kell hogy feküdjek a kórházba. Csak kérlek ne szólj senkinek. Főleg ne Beccának.-mondta és könyörgött egyszerre.
-Jó rendben. Nem szólok. Úristen nagyon durva.-ígértem meg, de el csodálkoztam amit mondott. Elég durva hogy ilyen szép lányok mint Nicola is lehetnek halálos betegek. Ha ki jön a betegsége újra és nem éli túl én tuti hogy meg őrülök ha el veszítem. Nem bírnám ki egyszerűen nem. Úgy vagyok vele ha Ő nincs ÉN sem létezek. Akkor én is meg halok inkább, de legalább a mennybe együtt lehetünk.
-És Mauráék se tudják?-kérdeztem, miután föl eszméltem gondolkozásomból.
-De igen ők meg a bátyáim. Rajtuk kívül senki más. Meg most mondtam el neked. De tényleg ne mond már el Beccának nem szeretném ha sajnálnának. Az is elég rossz hogy te is sajnálsz, de nem tudok neki semmit csinálni.-mondta.
-Értem. És tényleg nem mondom el neki, nyugi, bennem meg bízhatsz.-mondtam majd átöleltem.
-Köszönöm hogy vagy nekem. Szeretlek Louis.-felelte majd ő is át ölelt. Jól esett közelsége, és meg lepett hogy azt mondta "szeretlek".
-Ez csak természetes...várjunk csak..te szeretsz??-eszméltem föl miután meg kérdeztem tőle.
-Hát igen..de már mint...barát.-mondta dadogva. Cuki mikor dadog, de végül is minden hogy cuki. De azt már észre vettem ha ideges vagy izgatott akkor a karkötőjét birizgálja. De én amióta ismerem az a karkötő mindig a csuklóján van. Biztos a szüleitől kapta vagy nem tudom. Még beszélgettünk egy kicsit majd be raktunk egy filmet aminek nem tudom a címét, és végig néztük. Vagy is csak én mert Nicola a felénél be aludt. Nem baj. Miután vége lett lecsuktam a tv-t és én is álomba merültem.
                                    
                                                       *Niall szemszöge*

Örülök hogy Louisnak tetszik a húgom. Szurkolok nekik hogy össze jöjjenek. Mert Nico tényleg nagyon sokat szomorkodik a szülei miatt, meg értem mert valószínűleg  én is sokat szomorkodnék. És biztos segítene neki Louis. Miután a fiúk haza mentek, gondoltam be nézek hozzájuk hogy lássam mit csinálnak. Benyitottam és azt látom hogy össze bújva alszanak. Ki tudja lehet már össze jöttek. Halkan vissza be csuktam az ajtót hadd pihenjenek, én meg mentem a szobámba pihenni. Ez a sok gondolkozás mindig elálmosít. De mihelyst le feküdtem az ágyra csörögni kezdett a telóm. Meg se nézve el húztam a zöld csíkot és a fülemhez tettem.
-Niall hol van Louis?-szólt bele Becca.
-Itt van nálunk. Miért?-kérdeztem.
-Csak kérdem. Mondjad neki jöjjön haza fele.-mondta mérgesen.
-Most nem tudom neki mondani, Nicoval van, rájuk néztem mit csinálnak és alszanak. De nyugi ha föl ébrednek és elő jönnek akkor szólok Louisnak hogy kerested és hogy menjen haza.-feleltem. - Oké?
-Jó  rendben.-sóhajtott, majd köszönés nélkül le rakta. 
Le némítottam hogy míg alszok véletlenül se zavarjon senki. Leraktam az ágy melletti kis szekrényre betakaróztam és elég hamar el is aludtam.
Arra keltem föl hogy anya szól hogy menjek vacsorázni. Ránézek a telómra és 6óra, meg van egy nagycsomó nem fogadott hívásom nem mástól mint Becca.
Lementem a konyhába és helyet foglaltam. Miután leültem csak akkor vettem észre hogy itt van még mindig Louis. 
-Louis amúgy keresett Becca.-jutott eszembe.
-Igen tudom már beszéltem vele meg anyuval is hogy ma itt alszok.-mondta.
Nem mondtam semmit. Mert ha már itt alszik akkor az azt jelenti hogy sikerült össze jönniük. Nem gratulálok nekik addig míg ők nem jelentik ki.

Sziasztok! Igen tudom hogy rövid lett, de sajnos csak ennyire volt időm!! Remélem hogy tetszik!!

9. Rész: Ez így nem jó!!!

Sziasztok amint látjátok meg igértem hogy a hétvégére új részt hozok. Nagyon zsúfoltak a napjaim és nem tudok mindíg új részt hozni, ezért próbálom hétvégén meg írni. Most is volt néhány órám és gondoltam akkor meg írom. Azért próbálok hozni minden hétvégén új részt hozni de ehez az kéne hogy olvassátok légyszi és kommentáljatok. Most lettem másodikos a suliban, és gyakszira is kell mennem mert kint vagyok külső gyakszin cukrászdában. Mivel ugye cukrásznak tanulok, és nem nagyon van időm blogot írni. Na de most meghoztam a részt remélem elnyeri a tetszéseteket. Tudom nem lett hosszú de sajnos csak erre volt időm.

                                                   *Louis szemszöge*

Mikor vége lett a szalagavatónak mentünk Niallékhez, de már mint az összes végzős. Mivel kerti partyt tartanak medencéset. Nicola ma be akar valamit jelenteni, Niall tudja mi az de nem akarja elmondani. Nicola is azt mondta akkor tudjuk meg ha az a bizonyos valaki itt lesz. De vajon ki lehet az? A gondolkozásomat a fiúk zavarták meg.
-Héj Louis magadnál vagy?-kérdezte nagy szemöldökű barátom.
-Hogy? Jah igen persze, remekül. miért?-kérdeztem zavarodottan.
-Mert nagyon el gondolkoztál valamin, annyira hogy azt se vetted észre hogy hozzád beszélünk.-mondta Harry.
-Jah csak azon hogy vajon Nicola mit akar bejelenteni.-feleltem egyszerűen.
-Niall tényleg mi az?-kérdezte Liló.
-Nem mondhatom el. Majd ő elmondja hogy ha akarja, meg ha itt lesz az a bizonyos személy.-felelte.
-Tehát egy emberről van szó.-esett le Zaynek.
-Igen Zayn igen, jó hogy rá jössz.-mondtam ki mire mindannyian el röhögtük magunkat.
-Jól van na. De amúgy fiú vagy lány?-kérdezte Zayn.
-Azt se mondhatom el, majd meg tudjátok.-mondta Niall.
-Különben is ki kíváncsi hamar megöregszik.-oktatott ki Liam.
-Nicsak megszólalt az okoskodó Mr. Payne.-röhögött Harry.
-Na menj a pokolba göndörke Mr. Styles.-vágott vissza Liam.
-Na ne megint kezdik.-mondta röhögve Niall.
-Komolyan mi vagyunk az egyetlen normálisak ebbe a bandában?!-kérdezte Zayn.
-Dikk.. megszólalt Mr. nagy szemöldök  Malik.-röhögött Liam.
-Fogd be Payne, én nem szólalnék meg a helyetekbe.-oktatta ki Zayne.
Míg ezek vitatkoztak egész végig azon járt az agyam hogy vajon miért nem jövök be Nicolának?!! Hisz helyes vagyok, szép szemű, és jól is öltözök. Jó tudom kicsit egoista vagyok na de ez az igazság. Nem értem Niiconak mi tetszik abba a Cameronba. Ez így nem jó, nagyon nem jó!!
Nem csak hogy tetszik Nicola de kezdek bele szeretni, kűzdeni fogok érte míg meg nem szerzem. De ha ő az enyém lesz, nem adom senkinek, őt már nem veszik el tőlem soha, CSAK Ő NEKEM ÉS ÉN NEKI!! <3 Mikor oda értünk a házukhoz bementünk a lakásba. Még nincs senki itt mivel 10-kor kezdődik majd a buli és még csak 8 óra van, szóval van idő. Nicola fehérneműbe rohangált össze vissza. Mikor észre vett minket meg illyett.
-Úristen. Basszus de meg illyesztettek.-mondta.
-Hugi te miért rohangálsz össze vissza  a lakásba méghozzá fehérneműben?-kérdezte Niall tőle.
Nekem szó szerint le esett az állam mivel nyitva maradt a szám.
-Haver csukd be a szád.-sugta a fülembe Zayn.
Nem szóltam vissza  semmit vissza. Csak becsuktam a szám.
-Jah.. öhm.. nem találom a bikinim anyu elrakta valahova és most őt keresem.-mondta.
-Anyu az most ment el azt mondta egy óra múlva jön vissza.-felelte Niall.
-Fasza. Hol a istenbe van a bikinim?-kérdezte.
-Én ma a fürdőben láttam.-mondta Niall.
-Melyikbe?
-Hát a tiédbe.
-Mi az istent kerestél az én fürdőszobámba, a szobámba hozzá nyúltál valamihez?-kérdezte nagy szemekkel.
-Nem nem nyúltam semmihez. Az én tükröm eltört és ott állítottam be a hajam. Amúgy meg a faladon láttam a posztereket képeket meg újság cikkeket L...
-Ne csak ne mond ki, kérlek!!-szakította félbe Niallt.
-Jó rendben.-mondta Niall majd Nicola föl ment a szobájába. Mi is mentünk föl a játék terembe. Niallék házában fönt az emeleten van egy játék terem ahol játszani szoktunk. De már mint játék konzollal. Ahogy mentünk az ajtó felé meg pillantottam Nicola szobályának az ajtaját. Amiire ezek vannak írva:  Nicola!!  Belépés csak kopogással!
A fiúk mentek játszani, én viszont Nicola szobálya felé vettem az irányt. Meg álltam és nagy levegő vétel után bekopogtam.
-Ki az?-kérdezte bentről.
-Én Louis. Beszélhetnénk?-kérdeztem.
-Igen persze csak egy perc és nyiitom az ajtót.-mondta. Majd két perc várás után kinyitotta az ajtót és be engedett. És be is csukta.
Sose volt rá lehetőségem hogy bejöjjek a szobályába, de most végre volt. A szobálya hatalmas és nagyon szép. Igazi csajos szoba. Az ágyát plüss állatok díszítik, és dísz párnák. Egy hatalmas play boy nyszi díszíti a falát az ágya fölött. Egy nagy ablak és erkélye van ami a kertükre néz. Egy nagy kanapé van a szobálya közepén amin play boy-os párnák vannak és egy kis dohányzó asztal. A szőnyeg piros és rózsaszín szinű. Egy iróasztala is van azon a laptopja. És a fölött a falon van föl akasztav egy hatalmas plazma tv ami az ágya  felé néz, na meg egy házi mozi rendszer van beépítve a falba. Na meg egy gitárja van egy állványon a fürdőszoba ajtó mellett.
-Nagyon jól néz ki a szobád, és amint látom mindenhol play boy nyuszik vannak.-mondtam majd rá néztem.
-Köszi, és igen nagyon szeretem ettől  olyan csajos a szobám.-mondta.
-Hm.. Nagyon szépen énekelsz.-dicsértem meg.
-Köszi. Biztos Nialltöl örököltem. üljünk le-felelte.
-Hm.. igen biztos.-mondtam majd leültünk.-Nézd nekem nem kell hazudnod, én tudom hogy Mauráék örökbe fogadtak.
-Ez nem igaz.-mondta könnyes szemmel.
-Nicola én tudom mi van, anyu elmondta nekem Beccának. Ne sírj nm mondom el senkinek.-nyugtattam.
-Nem azért sírok, ha nem azért mert senki nem tudja akkor min mentem keresztül meg most is.-mondta sírva, majd kezébe temette arcát.
-Meséld el nyugottan, persze csak ha akarod.-mondtam.
-Jó rendben. Valamelyik nap tudtam meg hogy van egy ikertestvérem aki él és anyukám sem halt meg.-kezdett bele.
-Mi az isten és az hogy?-kérdeztem.
-Anyukám él. A szüleink úgy döntöttek hogy mikor elváltak elválasztanak minket, alig voltunk pár naposak nem tudtuk mi van velünk. Én apuhoz kerültem az iker tesóm meg maradt anyunál. És majd akkor mondják el ha betöltjük a 18-at. De ez sajnos nem sikerült mivel én 5éves voltam mikor a szüleimmel haza fele tartottunk decemberbe a nagyiéktól, mikor hirtelen meg csúsztunk a kocsival és karamboloztunk és mi az árokba kerültünk. A szüleimet elvesztettem a balesetet csak én éltem túl. Arról a balesetről még a mai napig szoktam álmodni. Nagyon félek mindentől és nem vagyok olyan erős mint ahogy mutatom. Félek akkor ha ki állok énekelni, félek ha tánc versenyre megyünk a csapattal, és félek akkor mikor vagy Niallel vagy anyuékkal megyek valahová kocsival. Félek mindentől a mai napig ésez szerintem nem is fog változni. Félek bevallani egy fiúnak valamit, félek meg mondani neki hogy tetszik és szeretem. A szüleimet lehet hogy elvesztettem de hellyettük kaptam egy új családot és barátokat. Meg az iker testvéremet Helena Morgant.-mondta el az egészet sírva. Hihetetlen volt ez az egész és nagyon sok mindenen keresztül ment. Úgy vagyok vele hogy most mellette kell lennem segítenem neki. Közelebb ültem hozzá és átöleltem.
-Úristen. Ez borzalmas ez az egész, és hihetetlen min keresztül mentél illetve mész. De nézd én segíteni szeretnék neked hogy át vészeld. Tudom nehéz lesz de ha ketten együtt sikerülni fog akkor többé nem fogsz semmitől félni. Érthető hogy félsz mindentől hisz borzalmas egy  gyerek korod lehetett.-mondtam majd szorosan magamhoz öleltem. De ő is vissza ölelt elég erősen.
Nem akarom elhamarkodni azt hogy össze jöjjek vele. Mert addig míg ki nem mondja hogy szeret addig nem lépek semmit. Persze csak annyit hogy közelebb akarok hozzá kerülni, még ennél is jobban.
-Aranyos vagy hogy segíteni akarsz, de nem tudsz sajnos nem.-mondta majd elengedett.
-Ha nem próbáljuk meg honnan tudod hogy nem tudok segíteni neked?-kérdeztem.
-Hát mert nem.-mondta.
-Kérlek csak hadd segítsek.-mondtam majd letöröltem az arcáról könnyeit.
-Rendben ha annyira szeretnéd.-adta meg magát.-amúgy Becca hol van?
-Nem tudom. Majd apu hozza ide fél 10-re.-feleltem.
-Rendben.
Na de lementünk mivl itt van mindenki és elkezdődött  a party.
Nagyon jól sikerült. Másnap reggel Nicola mellett kelltem 9óra körül. Ő még aludt én meg lementem a többiekhez.