Másnap reggel Nicola mellett keltem, 9óra körül. Ő még aludt, én meg le mentem a többiekhez.
-Sziasztok.-köszöntem fáradtan.
-Csá.-köszöntek.
-Niall beszélhetnénk?-kérdeztem, majd ki mentünk a kertbe beszélgetni.
-Na mi az mondjad?!-kérdezte zsebre dugott kézzel.
-Nico el mondta hogy nem vagytok tesók, és hogy az igazi szülei meg haltak vagy is csak az apja és hogy van egy iker testvére kit nem rég ismert meg.-hadartam el gyorsan.
-Áh értem..és mit szólsz ehhez?-kérdezte.
-Meg lepődtem mikor el mondta, meg azt is hogy min megy keresztül. És segíteni akarok neki ebbe hogy túl élje, meg azt is mondta hogy fél mindentől.-feleltem.
-Igen, az a baj hogy bátortalan, gyenge és szomorú lány. Más mert nem azt mutatja ami igazán, hanem azt amit nem.-mesélte Niall.
-Igen, lehet hogy igazad van.-mondtam.
-Figyu én tegnap azt vettem észre hogy mindig a húgom körül voltál és úgy néztél rá mint aki szerelmes.-mondta.
-Hát mert az is vagyok, szerelmes vagyok Nicolába.-adtam ki magamból, de nem hangosan.
-Értem. Hát én drukkolok nektek hogy össze jöjjetek, mert szerintem össze illetek. Szóval mindent bele!!-mondta.
-Köszi, na menjünk be.-mondtam. Majd be indultunk. Mikor be értünk a házba azt láttuk hogy a többiek nagyon röhögtek valamin, Niall oda ment hozzájuk. Én meg mentem föl vissza Nico szobájába. Bementem és be csuktam az ajtót, és halkan vissza feküdtem mellé, hisz ő még aludt. Át öleltem de meg ilyedt így föl is ébredt és meg fordult.
-Jaj te vagy az??!! Meg illyesztettél.-felelte álmosan és a szemét kezdte törölgetni.
-Ennyire illyesztő vagyok?-kérdeztem.
-Nem. De szerintem te is meg illyednél ha valaki átölelne hátulról.-magyarázkodott.
-Jó okés. Hogy aludtál, jól érezted magad?-tértem másik témára?
-Öhm..nagyjából jól aludtam, és igen jól éreztem magam.-felelte.
-Akkor jó. És a tesód miért nem jött?-kérdeztem érdeklődően.
-Tegnap este a buli előtt írt egy sms-t hogy nem tud jönni mert az anyja nem engedte el.-mondta.
-Értem. De amúgy bocsi hogy bele szólók, de Helena anyukája a tiéd is.-szóltam bele.
-Nem ő nem az anyám. Kitagadott érted?-kérdezte könnyes szemekkel.
Végül is vala milyen szinten igaza van. Mert én is így fognám fel ha anya kitagadott volna. De nem tette.
-Igen értem, sőt szerintem én is így fognám fel.-értettem vele egyet.
-Na látod... - mondta majd be bújt a takaró alá és sírni kezdett. De le is vettem a fejéről a takarót.
-Gyere ülj fel, és sírj a vállamon.-mondtam. Föl ült közelebb mentem hozzá és át öleltem. - Nem jó így látni téged. - tettem hozzá.
-De nem tudok mit csinálni, rossz minden. Próbálok erős lenni de egyszerűen nem tudok az lenni. Valami mindig el gyengít, és ezt a betegségem is rá tesz még egy sorral.-mondta egy picit nyugodtabban.
De nagyon meg lepődtem hisz azt mondta: "A betegségem is rá tesz egy sorral!" Meg illyedtem. Nem tudtam mit tenni mondani. Egy nagy csomó kérdés jutott eszembe. Mint ezek: Beteg? Milyen beteg? Miért nem mondta? Talán félt be vallani? Millió kérdés száll a fejembe mire csak akkor kapok választ ha meg kérdezem tőle.
-Milyen betegség? Most azonnal mesélj róla.-mondtam illyedten. De szerintem látszik is rajtam hogy féltem Nicot, és félek hogy elveszítem.
-10évesen leukémiás lettem. Akkor nem lökődött ki a szervezetemből a csontvelő, és ezért túl éltem. De ha újra előjön és jelentkeznek a tünetek akkor viszont be kell hogy feküdjek a kórházba. Csak kérlek ne szólj senkinek. Főleg ne Beccának.-mondta és könyörgött egyszerre.
-Jó rendben. Nem szólok. Úristen nagyon durva.-ígértem meg, de el csodálkoztam amit mondott. Elég durva hogy ilyen szép lányok mint Nicola is lehetnek halálos betegek. Ha ki jön a betegsége újra és nem éli túl én tuti hogy meg őrülök ha el veszítem. Nem bírnám ki egyszerűen nem. Úgy vagyok vele ha Ő nincs ÉN sem létezek. Akkor én is meg halok inkább, de legalább a mennybe együtt lehetünk.
-És Mauráék se tudják?-kérdeztem, miután föl eszméltem gondolkozásomból.
-De igen ők meg a bátyáim. Rajtuk kívül senki más. Meg most mondtam el neked. De tényleg ne mond már el Beccának nem szeretném ha sajnálnának. Az is elég rossz hogy te is sajnálsz, de nem tudok neki semmit csinálni.-mondta.
-Értem. És tényleg nem mondom el neki, nyugi, bennem meg bízhatsz.-mondtam majd átöleltem.
-Köszönöm hogy vagy nekem. Szeretlek Louis.-felelte majd ő is át ölelt. Jól esett közelsége, és meg lepett hogy azt mondta "szeretlek".
-Ez csak természetes...várjunk csak..te szeretsz??-eszméltem föl miután meg kérdeztem tőle.
-Hát igen..de már mint...barát.-mondta dadogva. Cuki mikor dadog, de végül is minden hogy cuki. De azt már észre vettem ha ideges vagy izgatott akkor a karkötőjét birizgálja. De én amióta ismerem az a karkötő mindig a csuklóján van. Biztos a szüleitől kapta vagy nem tudom. Még beszélgettünk egy kicsit majd be raktunk egy filmet aminek nem tudom a címét, és végig néztük. Vagy is csak én mert Nicola a felénél be aludt. Nem baj. Miután vége lett lecsuktam a tv-t és én is álomba merültem.
*Niall szemszöge*
Örülök hogy Louisnak tetszik a húgom. Szurkolok nekik hogy össze jöjjenek. Mert Nico tényleg nagyon sokat szomorkodik a szülei miatt, meg értem mert valószínűleg én is sokat szomorkodnék. És biztos segítene neki Louis. Miután a fiúk haza mentek, gondoltam be nézek hozzájuk hogy lássam mit csinálnak. Benyitottam és azt látom hogy össze bújva alszanak. Ki tudja lehet már össze jöttek. Halkan vissza be csuktam az ajtót hadd pihenjenek, én meg mentem a szobámba pihenni. Ez a sok gondolkozás mindig elálmosít. De mihelyst le feküdtem az ágyra csörögni kezdett a telóm. Meg se nézve el húztam a zöld csíkot és a fülemhez tettem.
-Niall hol van Louis?-szólt bele Becca.
-Itt van nálunk. Miért?-kérdeztem.
-Csak kérdem. Mondjad neki jöjjön haza fele.-mondta mérgesen.
-Most nem tudom neki mondani, Nicoval van, rájuk néztem mit csinálnak és alszanak. De nyugi ha föl ébrednek és elő jönnek akkor szólok Louisnak hogy kerested és hogy menjen haza.-feleltem. - Oké?
-Jó rendben.-sóhajtott, majd köszönés nélkül le rakta.
Le némítottam hogy míg alszok véletlenül se zavarjon senki. Leraktam az ágy melletti kis szekrényre betakaróztam és elég hamar el is aludtam.
Arra keltem föl hogy anya szól hogy menjek vacsorázni. Ránézek a telómra és 6óra, meg van egy nagycsomó nem fogadott hívásom nem mástól mint Becca.
Lementem a konyhába és helyet foglaltam. Miután leültem csak akkor vettem észre hogy itt van még mindig Louis.
-Louis amúgy keresett Becca.-jutott eszembe.
-Igen tudom már beszéltem vele meg anyuval is hogy ma itt alszok.-mondta.
Nem mondtam semmit. Mert ha már itt alszik akkor az azt jelenti hogy sikerült össze jönniük. Nem gratulálok nekik addig míg ők nem jelentik ki.
Sziasztok! Igen tudom hogy rövid lett, de sajnos csak ennyire volt időm!! Remélem hogy tetszik!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése